A macskák kiváló hegymászók és akrobaták. Ezeken a tulajdonságokon kívül rendkívüli reflexeik és fiziognómiájuk miatt megvan az a hírnevük, hogy zuhanás esetén vissza tudnak esni a lábukra.
De valóban így van ez még mindig? Kiderült, hogy ez a meggyőződés, mint oly sok más, csak egy téves mítosz, bár bizonyos mértékben valós tényeken alapszik. Magyarázatok.
Miért esik vissza a macska a mancsára?
A macskák határozott tehetséggel rendelkeznek ahhoz, hogy kijussanak a trükkös helyzetekből, sőt akár több méter magasról is leesnek, ha minden feltétel megfelelő számukra. Hogyan magyarázzuk ezt a lenyűgöző oktatót?
Először is, a macskáknak reflexük van, hogy zuhanás esetén megforduljanak: így a "kerek hátat" a föld felé fordítva a macska képes lesz a levegőben forgatni a fej és farok. A gerincnek csak követnie kell a példáját. De ez még nem minden, mert a csúszás fázisa követi ezt az első lépést, amelynek során a macska kinyújtja végtagjait, így zuhanását lelassítja a test súrlódása a levegővel.
Végül az esésnek a földre szállással kell végződnie, először mancsokkal. A leszálláskor összecsukva azok korlátozzák az ütközést azáltal, hogy rugóként működnek. Ezen tisztán fiziognómikus tényezők mellett a macska idegrendszere játszik szerepet annak érdekében, hogy a reflexeket hozzáigazítsa a helyzethez, lehetővé téve számára, hogy kiszámolja, mikor kell megfordulnia. Az agya képes észlelni az esés kezdetét, és a belső fül, a szem, a kisagy és a gerincvelő lehetővé teszi az űrben való elhelyezkedését. A reflex beindulása előtt azonban késleltetési időre van szükség, így ha az esés túl rövid, akkor lehet, hogy nincs ideje megfordulni.
Honnan ered ez a hit?
Miért gondoljuk akkor, hogy a macska képes mindig talpra szállni? Amint arra a mítosz emlékeztet bennünket, amely azt akarja, hogy ezeknek az állatoknak hét élete legyen, a macskák mindig elbűvölték az embereket rugalmasságukkal, erejükkel és sebességükkel. Át tudnak préselődni az intersticeseken, mászni nagy magasságokba és lenyűgöző hosszúságot ugrani.
Valószínűleg ezért kapták azt a hírnevet, hogy képesek kijutni minden nehéz helyzetből és gyakran szűken megúszni a halált. Gyakran igen, de nem mindig: a házimacskákban sajnos még mindig sok a haláleset, különösen a közlekedési balesetek és az esetenként több tíz méter magas ablak széléről bekövetkező szerencsétlen esetek miatt ... paradox módon egy épület első emeletéről (kb. 2,5 m) eső macska kevésbé valószínű, hogy elváltozások nélkül landol, mint egy magasabb emeletről. De egy bizonyos magasságon (kb. 15 méter, vagy egy 6. emelet) túl a sérülések nagyon súlyosak lehetnek, és a leesés gyakran végzetes, amikor elérik a maximális sebességhatárt.A macska már nem tudja megfelelően csillapítani az esését, és az ütés túl erőszakos ahhoz, hogy a csontok és szervek megmaradjanak. Akár 15, akár 30 m-t zuhan, nehéz lesz elmenekülnie.
Magasság kérdése, de nem csak
Mint láttuk, az esés magassága fontos tényező attól függően, hogy a macskának van-e elegendő ideje, vagy sem, hogy megforduljon, és helyesen landoljon a mancsain. De ez a paraméter önmagában nem elegendő ahhoz, hogy lekapcsoljuk. Valójában semmi sem garantálja, hogy a vétel jól menjen, és az akadályok megnehezíthetik a helyzetet, ha nem esik le sík talajra, vagy ha például az ablakpárkányra esve megüt a fejével. . Az esés végén pedig sajnos megtörténhet, hogy a fej a földet érinti, egy kő, egy lépés stb. Mindezen okokból a védekezés továbbra is az egyik vezető halálok a házimacskákban, ezért óvintézkedéseket kell tenni, ha az emeleten lakik.épületet, és különösen, ha az ablak az utcára néz, mert ha zuhanása miatt néhány másodpercre ütközik, az állatot jármű is eltalálhatja.
Lakáscica: óvintézkedések
Összefoglalva, magától értetődik, hogy a rossz esés nagy valószínűséggel macskája életébe kerül. Amikor visszatér a meleg idő, akkor be kell helyeznie a védelmet, ha gond nélkül nyitva akarja hagyni az ablakokat. A szúnyogháló vagy a finom háló felszerelése megmentheti az életét.
Természetesen tanácsos az erkélyét is rögzíteni, mivel a macska könnyen elcsúszhat a rácsok között, vagy lecsúszhat a korlát tetejéről: gyorsan bekövetkezik egy baleset, még akkor is, ha hozzászokott ehhez a fajta akrobatikához. Ugrálhat egy madár járatánál is, vadászösztönétől vezérelve, vagy megijesztheti a zaj, amikor egyensúlyban van. Bármi legyen is az esés paramétere, és még ha sikerül is leszállnia, a következmények többé-kevésbé súlyosak lehetnek anélkül, hogy azonnal láthatóak lennének: végtagok traumája, állkapocs, fej trauma, belső sérülések, orgona ...
Minden esés tehát állat-egészségügyi sürgősséget jelent, és a konzultáció a lehető leghamarabb elengedhetetlen a szövődmények megszüntetése és a gyógyulás esélyeinek felmérése érdekében. Ha a túlélési ráta becslése 90% -ra esik egy ésszerű magasságból történő sikeres leszállás esetén, sajnos egész életen át tartó következmények lehetségesek.